- ELISA -
5 évvel ezelőtt..
-Régen azt mondtad, hogy velem leszel. - válaszoltam keservesen.
-Igen, míg a halál el nem választ. - felelte komor hangon.
- De még élünk.- mondtam zokogva.
- Ami késik az soha el nem múlik. - hirtelen felnevett.
- Az nem múlik. - távolból egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Enyém lehet? - kérdőn néz felé és közben rám szegezi a mutató ujját.Mammon.
- Ha egy halott nőre van szükséged akkor csak tessék. - válaszolt kimért hangon Belzebub, rám sem nézve.
- Így már nem is olyan élvezetes. Régen sokkal jobb volt amikor még kötödtél hozzá. - felelte Mammon.
- Régen mindenki kiontott volna néhány ártatlan lelket érte.- szólalt meg újra Belzebub.
- Ez is igaz. - tűnödőt el, Mammon.
Én is itt voltam, de mégis úgy beszéltek rólam mintha csak egy tárgy lennék, akit ide, oda dobálnak kedvük szerint.Rám sem tekintetek, szeretem őt, Belzebubot teljes szívemből, de ő ezt soha nem tudta, soha nem tudhata meg. Egy divus nem érezhetett, főleg nem egy démon herceg iránt nem táplálhatot szeretett.
